Megközelíteni csak csónakkal lehet - költési idõszakban ez is tilos -, de az evezés fáradalmáért bõven kárpótol a ránk váró élmény. A hivatásos és az amatõr ornitológusok legnagyobb örömére ugyanis európai viszonylatban egyedülálló madárvilág alakult itt ki a Tisza-tó létrejötte óta.
A természet ismét birtokba vette azt, ami egykor az övé volt. Az élelemben, halban, bogarakban gazdag területre számos madárfaj telepedett vissza, és a vonuló fajok is boldogan fedezték fel a nyugodt pihenés lehetõségét, az ember által nem háborgatott "vízi oázist".
Mielõtt útra kelnénk a nádrengeteg ösvényein, érdemes térképet vásárolnunk, hiszen valóságos labirintus ez a csodálatos vízi világ. Ha betartjuk vendéglátóink írott - és íratlan - szabályait, lélegzetelállító pillanatokban lehet részünk. Ezen a tájon alakult ki a hazai Tisza legszebb, leggazdagabb gémfaluja. Békésen él itt egymás mellett a méreteiben a gólyához közelítõ szürke gém, a varjú termetű, nyughatatlan természetű bakcsó, a fogyatkozó ritkaságok közé számító üstökös gém, a kiskócsag és a kanalas gém, de jól érzi közöttük magát a barna kánya és a fészkét féltõn óvó kerecsensólyom is. A gémfalut víz veszi körül, akár a középkori várakat a vizesárok, de itt még csónakkal sem tudunk elõrejutni a vízben felhalmozódott gallyak, kidõlt törzsek szövevényétõl.
Érdemes tehát beevezni a nádrengeteg egyik belsõ tisztására, és csendben várni a szorgos madárnépség valamelyik élelmet keresõ tagjára. Kis szerencsével megpillanthatjuk a magyar természetvédelem címermadarát, a kiterjesztett szárnyakkal, szél hajtotta selyemfátyolként repülõ hófehér nagykócsagot, megláthatjuk a közelünkben hatalmas sebességgel elszálló, kékeszölden csillogó jégmadarat, vagy a halászok, horgászok által nagy étvágya miatt kevésbé kedvelt, szorgalmasan halászó nagy kormoránt, közismertebb nevén a kárókatonát. Fotótár...